Sirálymadár Tengere

Török Zsanett Athalie 

Sirálymadár Tengere

Sirálymadár, sirálymadár

Te elvesztett, eltűnt csoda

Egykoron jól ismert világod

Keresed, kutatod

Sirálymadár, sirálymadár

A te tovatűnt otthonod

Tovatűnt életed

Hová lett világod

Tovatűnő percét

Gyöngyöket találsz

De nem hiszed,

Nem hiszed, hogy igazi

Keresel, kutatsz

S nem találsz

S csak tovább repülsz

Repülsz, szárnyalsz tova

Hova mennél, hova szállnál

Sirálymadár, sirálymadár

Hol a cél?

Szárnyalsz, vár rád a Nap

Az a fényesen ragyogó,

Ártatlan mosolyú

Édes Nap

Mi sugaraival hívogat

Egyre csak hívogat

Hívogat téged

Sirálymadár

S a ködből felsejlik a Tenger

Keresve kutatott

Kutatva keresett

Otthonod

Otthonod

A Tenger

Minden gyöngyével

Kéklő hullámával

Szürke sziklájával,

Sárga szirmú, édes álmú virágával,

Otthonod, a Tenger

S akkor Te felhők rejtekéből

Röpülve előtörsz,

Röpülsz, szállsz

Sós-hullámú otthonod felé

Felhők testét áttörve

Kéklő égből a Tenger szívébe

Szállsz egyenesen

Hűvös hullámok

Ölelő öblébe

S hófehér habjába,

Beleolvadva otthonod

Hullámmal ölelő karjába.

Újra otthon vagy,

Sirálymadár Tengerébe

S üzened az ég felé

Hazaérkeztél.

                       2011.

A Kis Carrie

Török Zsanett Athalie  

A kis Carrie 

Eltűnt kislány emlékére, Carrie-nek.

„Mert a Remény, kicsi Carrie, hidd el, örök, 
Gyere hát, térj vissza, van, aki vár, hidd el,
Gyere, s kergesd még az álmos madarakat, 
Melyek azóta is tenger partján várnak Rád
Hű kutyáddal, ki Téged úgy hív,
Elárvultan, ártatlanul, 
Mert feledni Téged nem lehet. „

Mint a fény, feltűntél. 
S nem hittük, hogy eljöttél. 

Gyöngyházfényű kis gömböket kergettél,
Madarakkal játszottál, 
S tenger partján feledett tollaikra
Kis kagylók igazgyöngyét szórtad rá. 

Mint a fény, eljöttél. 
S nem hittük, hogy feltűntél. 

Tenger ölén kavicsokat gyűjtöttél, 
Válogatva kristályt s színt
Gyöngy-kezedből 
Tenger habjába öntöttél.

Mint a fény, feltűntél.
S nem hittük, hogy eljöttél. 

Játszottál, egyre csak játszottál,
Szaladtál, madarak után futottál,
Kis kósza lelkű kutyád
Nyomodban, veled együtt szaladt már.
S ti ketten, két hű szövetséges,
Világgal nem törődve,
Hullámok közt veszve el, 
Boldogságot táncolt már 
Ártatlan lelketek. 
Ártatlan gyermek voltál.

Mint a fény, eljöttél.
S nem hittük, hogy feltűntél.

Játszottál a fénnyel, 
Álmaidat ég azúrjára írtad fel, 
Ó Carrie, hová lett 
Az az áttetsző Csodatinta? 
Ó Carrie, hová tűnt, mondd? 
Carrie. 

Nevetésed csengő hangja
Még ma is visszhangzik
S elfeledett tengerpartja
Álmaidnak 
Egyre csak vár, vár Téged, Carrie.
S hullámai visszatérnek, 
Téged várva énekelnek, 
S táncolnak, hogy visszatérsz-e
Választ várva és keresve, 
Válasz, mi nincs, 
Csak Te, Te a kis kincs,
Aki akkor elveszett.

Mint a fény, feltűntél, 
S nem hittük, hogy eljöttél.
S egy nap a tenger hullámain eltűntél.
S a tenger hullámain eltűntél.

S nem hittük, hogy eltűntél.


2011. január. 22.

Ha a szív kívánhatna egy utolsót,
Carrie-t hívná vissza
Őt kérné a Naptól, s a Holdtól is.

Ha a szív dobbanhatna egy utolsót,
Carrie-t keresné
Őt hívná a Fénytől és az Éjtől is.

S ha a szív kiálthatna egy utolsót,
Carrie-t sírná könnyesen
Őt kérné, hívná, sírná vissza 
Naptól, Holdtól, Fénytől és az Éjtől is. 

Carrie-ért. 
Bárhol is vagy kicsi Carrie, ne félj, 
S ne sírj, csak remélj, 
S hívd a Napfelkeltét, 
Melynek szívében ott él a Remény. 
A Te Reményed, kicsi Carrie.
Csak a Tiéd. 

Török Zsanett Ahalie 

Athalie 

Őz 

 

Magányos őz 

a jégvirágos világban egyedül szaladt kutyák elől 

 

Kutyák üldözték 

Gyorsan futottak 

De ő is gyors volt 

Nem hagyta magát 

Futott egyre futott előre ő útján 

Csak előre 

Menekült s vízbe ugrott 

ő egyedül mély tengerbe 

hideg habok közé vegyült 

Tenger szívébe úszni készült 

Le a mélybe hol egy másik Világ léte 

Fénybe került 

s az egyik kutya tehetetlen földre terült 

Fönn Nap alatt 

De ő úszott, de ő élt s él nem adja fel 

így menekül Az életéért 

Tenger szíve befogadja 

Ahogy egyre mélyebbre kerül 

De nem süllyed le a végtelenbe 

Nem zárja még magába 

Az Óceán végtelenje 

óceán hűvös kék végtelenje 

Mert kiúszik ő hideg vízből Ki a partra 

S nedves, átázott testét ott rázva meg 

Újra folytatja útját nem áll meg 

Fut tovább A messzeségbe A távolba A végtelenbe 

S meg nem áll s meg nem állna 

Az életéért 

 

Erdő volt az otthona 

Onnan szaladt ő tova 

ő sem tudta hogy hova 

Csak futott és menekült futott egyre egyedül 

Várta talán egy jobb világ 

Akkor is ha nem is hitte 

Csöndesen sétált 

Mikor egy kis nyugalmára rátalált 

 

Nem tudhatja mikor kell majd újra futnia el 

Világ elől s Föld alá bújna Nap mögé rejtőzne 

ha tehetné s nem maradna itt sem sehol 

Csak egyszerűen eltűnne messze 

El de hová? Van e hová s van e miértje és értelme ? 

egy őz amely oly egyedül maradt s nem tudja hogy meddig tart számára a leggyönyörűbb pillanat 

A messzeség hogyan s mikor győzi le a s mit kiált neki a távolság 

Őz újra fut s szaladni kész 

Patája koppanva dobban Föld elfeledett s sebzett szívén 

Ahogy Föld szíve dobban Patája úgy koppan 

E Földön mely itt még az övé az övé 

De patája még táncol a holnapért 

Egy szebb napért 

Egy új hajnalért 

egy újra hívott nappalért 

s talán egy jobb világért.

s már Nap forró szívében táncol 

Patája apró kis köröket ír egyre ír csak ír 

S az őz él. Mindig él. Örökké. 

2013.

Anitának

Anita emlekere     (Osztálytársamnak Anitának)


Anita a Nevedet valahol egy Angyal kialtja 
De nincs valasz, hiaba. 
Angyalla valtal magad is, Angyal vagy fönn az Egben, fönn a Mennyben felhök felett
Valahol Angyalkent vigyazol e lenti Vilagra.
De Anita
Anita Valahol a Nevedet egy Angyal kialtja...
Teged keres, Egyre csak Teged.
Anita valahol a Nevedet egy Angyal kialtja
De nincs valasz, hiaba. Elmentel.
S Angyalla valtal.
Anita valahol a Nevedet egy Angyal kialtja
Valaszra varva... Valaszra, ami nincs. Csak egy kerdes, ami örökke marad lelkek szomoru tavaban: 
"Miert mentel el"?
Maradnod kellett volna meg, maradnod, itt a Földön, s elned, elned, meg elned.
Anita a Nevedet valahol egy Angyal kialtja.

2012.