Sirálymadár Tengere

Török Zsanett Athalie 

Sirálymadár Tengere

Sirálymadár, sirálymadár

Te elvesztett, eltűnt csoda

Egykoron jól ismert világod

Keresed, kutatod

Sirálymadár, sirálymadár

A te tovatűnt otthonod

Tovatűnt életed

Hová lett világod

Tovatűnő percét

Gyöngyöket találsz

De nem hiszed,

Nem hiszed, hogy igazi

Keresel, kutatsz

S nem találsz

S csak tovább repülsz

Repülsz, szárnyalsz tova

Hova mennél, hova szállnál

Sirálymadár, sirálymadár

Hol a cél?

Szárnyalsz, vár rád a Nap

Az a fényesen ragyogó,

Ártatlan mosolyú

Édes Nap

Mi sugaraival hívogat

Egyre csak hívogat

Hívogat téged

Sirálymadár

S a ködből felsejlik a Tenger

Keresve kutatott

Kutatva keresett

Otthonod

Otthonod

A Tenger

Minden gyöngyével

Kéklő hullámával

Szürke sziklájával,

Sárga szirmú, édes álmú virágával,

Otthonod, a Tenger

S akkor Te felhők rejtekéből

Röpülve előtörsz,

Röpülsz, szállsz

Sós-hullámú otthonod felé

Felhők testét áttörve

Kéklő égből a Tenger szívébe

Szállsz egyenesen

Hűvös hullámok

Ölelő öblébe

S hófehér habjába,

Beleolvadva otthonod

Hullámmal ölelő karjába.

Újra otthon vagy,

Sirálymadár Tengerébe

S üzened az ég felé

Hazaérkeztél.

                       2011.

A Kis Carrie

Török Zsanett Athalie  

A kis Carrie 

Eltűnt kislány emlékére, Carrie-nek.

„Mert a Remény, kicsi Carrie, hidd el, örök, 
Gyere hát, térj vissza, van, aki vár, hidd el,
Gyere, s kergesd még az álmos madarakat, 
Melyek azóta is tenger partján várnak Rád
Hű kutyáddal, ki Téged úgy hív,
Elárvultan, ártatlanul, 
Mert feledni Téged nem lehet. „

Mint a fény, feltűntél. 
S nem hittük, hogy eljöttél. 

Gyöngyházfényű kis gömböket kergettél,
Madarakkal játszottál, 
S tenger partján feledett tollaikra
Kis kagylók igazgyöngyét szórtad rá. 

Mint a fény, eljöttél. 
S nem hittük, hogy feltűntél. 

Tenger ölén kavicsokat gyűjtöttél, 
Válogatva kristályt s színt
Gyöngy-kezedből 
Tenger habjába öntöttél.

Mint a fény, feltűntél.
S nem hittük, hogy eljöttél. 

Játszottál, egyre csak játszottál,
Szaladtál, madarak után futottál,
Kis kósza lelkű kutyád
Nyomodban, veled együtt szaladt már.
S ti ketten, két hű szövetséges,
Világgal nem törődve,
Hullámok közt veszve el, 
Boldogságot táncolt már 
Ártatlan lelketek. 
Ártatlan gyermek voltál.

Mint a fény, eljöttél.
S nem hittük, hogy feltűntél.

Játszottál a fénnyel, 
Álmaidat ég azúrjára írtad fel, 
Ó Carrie, hová lett 
Az az áttetsző Csodatinta? 
Ó Carrie, hová tűnt, mondd? 
Carrie. 

Nevetésed csengő hangja
Még ma is visszhangzik
S elfeledett tengerpartja
Álmaidnak 
Egyre csak vár, vár Téged, Carrie.
S hullámai visszatérnek, 
Téged várva énekelnek, 
S táncolnak, hogy visszatérsz-e
Választ várva és keresve, 
Válasz, mi nincs, 
Csak Te, Te a kis kincs,
Aki akkor elveszett.

Mint a fény, feltűntél, 
S nem hittük, hogy eljöttél.
S egy nap a tenger hullámain eltűntél.
S a tenger hullámain eltűntél.

S nem hittük, hogy eltűntél.


2011. január. 22.

Ha a szív kívánhatna egy utolsót,
Carrie-t hívná vissza
Őt kérné a Naptól, s a Holdtól is.

Ha a szív dobbanhatna egy utolsót,
Carrie-t keresné
Őt hívná a Fénytől és az Éjtől is.

S ha a szív kiálthatna egy utolsót,
Carrie-t sírná könnyesen
Őt kérné, hívná, sírná vissza 
Naptól, Holdtól, Fénytől és az Éjtől is. 

Carrie-ért. 
Bárhol is vagy kicsi Carrie, ne félj, 
S ne sírj, csak remélj, 
S hívd a Napfelkeltét, 
Melynek szívében ott él a Remény. 
A Te Reményed, kicsi Carrie.
Csak a Tiéd. 

Török Zsanett Ahalie