Lilly

Athalie 

Lilly versek

Kicsi Lilly

V e r s e i m    L i l l y-n e k 

Gyere, Lilly      Első versem Lilly-nek

Gyere, Lilly

Gyere

Gyere

Hova hívlak

Hova hívlak

Ott a Fény vár

A Fény vár Rád

Gyere Lilly

Gyere Lilly

Gyere

Gyöngyök hullnak le

Az égből utánad és érted

Az égből utánad és érted

S érted, s érted

Színes könnyből gyönggyé válnak

Nézd meg, nézd meg

S látod, nem felednek Téged

Nem felednek Téged

Nem felednek Téged

Téged.

Könnyé vált egy egyszerű kis Élet

Élet, Lilly, a Te léted

A te léted

A Te áttetsző kis gyöngybe zárt kis léted

Kis léted, kis léted

Kis léted, Lilly, a Te életed.

Lilly, gyere, gyere, kérlek

Lilly gyere

Hol várnak, igen várnak Téged

Gyere, Lilly, gyere

Lilly gyere, gyere, kérlek

Fény nyitja hóra vált kapuját

Előtted s Néked

Gyere, jöjj, gyere s lépj be

Gyere, jöjj, gyere s lépj be

Virág nyitja szirmát

Csak érted, csak érted

Színes szívét feléd tárja

Nézd ezt és érezd

Ahogy szívedbe

Örömet ír

Törékeny kis lénye

Gyöngyöket szór a Nap

Aranyló Fénye

Lelked gyöngyei Lilly

Lilly, szedd őket össze

Szedd össze

Ne hagyd, hogy elvesszen

Hogy elvesszen örökre,

Örökre

S Te se vessz el

Te se tűnj el

Ne vessz el Lilly

Lilly, ne menj el

Ne menj el kérlek

Maradj, maradj még

Maradj, maradj örökre

Örökre, igen örökre

Örökre.

                            2011.

Kölyökkutya

Kutyák

Kölyökkutya

Athalie

Kutyák                                 Köszönet egy édes kutyusnak

                                                                       Ki e sorokat a szívembe írta.

Kutyák

Ti kutyák

Ti tisztalelkű Csodák

Ti holdas éjjel

Álmot őrző

Lelket óvó

Hű szívű Csodák.

Kutyák,

Ti kutyák

Ti szemeitekkel beszélő

Négylábú Lelkek

Igaz hitű fényben úszó szempár

A Ti vezérlő csillagotok

Ami nem más

Mint örök fényű gyémánt

Kutyák,

Ti olykor

Könnyező Csodák

Némán síró,

Vigaszt nyújtó

Igaz könnyű

Csodák.

Ti kutyák

Ti vagytok a menedék,

A rejtély

A hűség és szeretet

Ti, kutyák

Ti vagytok

Ti, kiknek gazdag a Lelketek

A bennetek rejlő igaz barát

Lelketek igazgyöngye

Kutyák

Ti kutyák

Kérni sem kell,

S maradtok

Azok kik lettetek

Hűek és szeretettel telt

Lelketek őrzője

Kutyák

Ti kutyák

Világnak kincsei

Kutyák

Ti kutyák

Ti tisztalelkű

Őszinte Csodák. 

             2010. dec. 1. Gárdony

Bárányka

Bárányka Könyve

Athalie

  

Feledett Bárányka

Többé nem hívhatsz így

Többé nem leszek már Bárányka.

Nem ébred fel a Nap többé értünk már.

Többé nem, hidd ezt el nekem.

Többé nem, nem hívhatsz így, „Bárányka”.

Többé nem leszek már neked Bárányka.

Nem énekelnek a madarak sem.

Elfelejtett dallam, tovatűnt ének.

Elveszett egy világ, elhagyott egy Élet.

Többé nem leszek Bárányka.

Többé nem. Hidd el ezt nekem, kérlek.

De ha nem, talán így is jó nekem.

S ne nézz rám így, ily kérlelően. Ne gyengítsd el gyermeki lelkemnek tett ígéretem, kérlek.

Erős leszek, s nem hagyom a kéretlen könnyeket.

Arcom rezzenéstelen, s néma,

Akár a fény, mi szemeimben ezután csak megtörve ragyog.

Bárányka elment, s tudom, te siratod még, de én már feledem.

Hiányzik- e nekem? – kérdezed, hallom, ha ki sem mondod szavaid.

Hisz ott rejlenek szíved fájó dobbanásaiban, lelked lüktető, tovavágtató, de visszatérő fájdalmában, dobban, csak dobban, egyre lüktetve dobban szívedben a visszhang.

De én csak súgva kérdezem tőled, félve, csak halkan kérdem én: - „Miért”?

De ne felelj, kérlek, ne szólj semmit. Talán, jobb, ha én nem tudom, mi a válasz.

Többé nem leszek Bárányka.

Többé nem hívhatsz így.

Többé nem. Hidd el ezt nekem, kérlek.

De ha nem, talán így is jó nekem.

S, hogy Bárányka elment.

                Amanda Millin

                                             

                                            Gárdony, 2012. 

Honey Flower

A Nap és a Hold madarai

 2012  

Új verseim  

Holdistenség Könyve

Athalie

Nap és Hold madara

 

Felhők mögé bújt a Nap,

S nevetett

A fák felett

Hogy egy kicsi csillaga elveszett.

De könnyek hulltak a boldogság mögött

Valahol a távolban egy Holdistenség könnyezett.

Elszomorodott az ég is,

Könnye mögött kékje szürkébe öltözött.

Mikor megtudta, hogy szeretett madara

Messze délre költözött.

Levelek hulltak alá fák ágairól,

Könnyek pergő táncát lejtve csöndesen

Némán hullva alant árnyas, puha földre le.

S valahogy fönn, tündöklő Nap aranyarca előtt

Felhők halvány serege egyre lomhán gyűlt.

S habfodros testükben a könnyük esőt gyűjt.

Gyémántokat szórt le az ég

S hullott levelek testén esőcseppekként folytak szét

Az esőtől drágakövekbe zárt hűvös cseppecskék.

S kristályuk tükrén

Akár egy álomban

Merengőn felsejlőn, ködbe vesző reszketőn

Feltűnt egy kép

Mint madárraj feledett röpte

Mi messzi útról visszatért.

De egyedül csak egyetlen

Köztük az egy az örök egy

Tükörkép 

Egy kismadáré

Mi fölött

Holdistenség könnyezett.

                      Gárdony, 2012. április 20.