Új verseim
Holdistenség Könyve
Athalie
Nap és Hold madara
Felhők mögé bújt a Nap,
S nevetett
A fák felett
Hogy egy kicsi csillaga elveszett.
De könnyek hulltak a boldogság mögött
Valahol a távolban egy Holdistenség könnyezett.
Elszomorodott az ég is,
Könnye mögött kékje szürkébe öltözött.
Mikor megtudta, hogy szeretett madara
Messze délre költözött.
Levelek hulltak alá fák ágairól,
Könnyek pergő táncát lejtve csöndesen
Némán hullva alant árnyas, puha földre le.
S valahogy fönn, tündöklő Nap aranyarca előtt
Felhők halvány serege egyre lomhán gyűlt.
S habfodros testükben a könnyük esőt gyűjt.
Gyémántokat szórt le az ég
S hullott levelek testén esőcseppekként folytak szét
Az esőtől drágakövekbe zárt hűvös cseppecskék.
S kristályuk tükrén
Akár egy álomban
Merengőn felsejlőn, ködbe vesző reszketőn
Feltűnt egy kép
Mint madárraj feledett röpte
Mi messzi útról visszatért.
De egyedül csak egyetlen
Köztük az egy az örök egy
Tükörkép
Egy kismadáré
Mi fölött
Holdistenség könnyezett.
Gárdony, 2012. április 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése